A virtuális valóság az egészségügyi oktatásban

Absztrakt:

Háttér: A virtuális valóság (Virtual Reality, VR) széles körben terjed az egészségügyi oktatásban, miközben a rendszerszintű integráció és a skálázhatóság kérdései még mindig tisztázatlanok. Nemzetközi és hazai kutatási eredmények és azok narratív áttekintései alapján megállapítható a technikai és gazdasági hatékonyság, ugyanakkor rámutatnak a tervezési minőségben rejlő veszélyekre, valamint a percepciós anomáliák mint a „kiberbetegség” (cybersickness) kockázataira és az oktatói szerepek újradefiniálásának szükségességére.

Cél: Egy országosan menedzselt, központosított VR oktatási központ (VR hub) egészségügyi képzésbe történő bevezetésének bemutatása. A cikk a modell szakirodalmi megalapozását, gazdasági szervezeti érveit, valamint egy hazai pilot (OMSZ – kríziskezelés) tapasztalatait és tanulságait ismerteti.

Módszerek: A kutatás három egymásra épülő módszertani pilléren nyugszik. Elsőként szakirodalmi szintézis készült a 2018 és 2025 közötti releváns nemzetközi és hazai források alapján, különös tekintettel a VR-alapú tanulás hatásaira, megvalósítási modelljeire, valamint a lehetséges mellékhatásokra. Ezt követően egy országos virtuális valóság központ kialakítására irányuló koncepcionális rendszerterv készült, amely lefedi az architektúra tervezését, a minőségbiztosítási keretrendszert, a tudásmenedzsment-rendszerekkel (learning management system, LMS) való integráció lehetőségeit, valamint a logisztikai működés alapelveit. A módszertani terv harmadik elemeként az Országos Mentőszolgálatnál egy pilot projekt valósult meg, amely kvázi kísérleti keretek között vizsgálta a kríziskezelési VR-képzés hatékonyságát. A képzést párhuzamosan, jelenléti és VR-alapú formában hajtják végre, elő- és utótesztekkel, időméréssel és résztvevői elégedettségi skálákkal mérve az eredményeket.

Eredmények: A nemzetközi és hazai kutatási tapasztalatok alapján a VR különösen komplex, kockázatos és ritkán gyakorolható helyzetekben mutat közepes vagy nagy tanulási előnyt, ha az interakció aktív és a didaktikai célokhoz illeszkedik. Dr. Kádár Balázzsal közösen végzett kísérleti oktatás keretein belül végzett méréseink a következő eredményeket adták; a VR-csoportban ~30%-os időnyereség, ≥4/5 átlagos elégedettség és 93%-ban pozitív irányú tanulási kimenet volt mérhető. A fajlagos költség szimuláció szerint középtávon >20%-os csökkenés érhető el centralizált modellben. A kiberbetegség előfordulása alacsony (<5%), és főként átmeneti tünetekkel járt.

Következtetés: A virtuális valóság alapú oktatási központ értékalapú logikával ötvözi a protokollizált, visszamérhető minőséget és a csökkenő fajlagos költséget. Jelenlegi körülmények között bevezetéséhez szükséges a „hub and spoke” logisztikai modell, tananyag-standardizálás és az oktatói „VR-facilitátor” képzés, valamint az akkreditációs és finanszírozási keretek kialakítása. A pilot eredmények alátámasztják a modell hazai relevanciáját, de megfogalmazzák a további multicentrikus vizsgálatok és ROI-követés igényét.

Abstract:

Background: Virtual reality (VR) is becoming increasingly widespread in healthcare education, yet questions of systemic integration and scalability remain unresolved. Based on international and domestic research findings, as well as their narrative reviews, the technical and economic efficiency of VR-based education can be established. At the same time, these studies highlight critical risks associated with poor instructional design, perceptual anomalies such as “cybersickness”, and the need to redefine educator roles within VR learning environments.

Objective: To present the introduction of a nationally managed, centralised VR educational centre (VR hub) into healthcare training. The article outlines the theoretical foundations of the proposed model, its organisational and economic rationale, and the findings from a domestic pilot project (OMSZ – crisis management).

Methods: The research is based on three interlinked methodological pillars. First, a literature-based synthesis was conducted using relevant international and national sources published between 2018 and 2025, with a focus on the effects of VR-based learning, implementation models, and potential side effects. Second, a conceptual system design was created for a national virtual reality hub, covering architectural planning, a quality assurance framework, integration with learning management systems (LMS), and principles of logistical operation. Third, a pilot project was carried out at the National Ambulance Service (OMSZ) under quasi-experimental conditions to examine the effectiveness of VR-based crisis management training. The programme was delivered simultaneously in traditional and VR formats, and outcomes were measured through pre- and post-tests, time analysis, and participant satisfaction scales.

Results: International and domestic findings confirm that VR demonstrates moderate to significant learning advantages in complex, high-risk and rarely practised scenarios — provided that interaction is active and aligned with clear didactic objectives. Within the experimental education conducted jointly with Dr Balázs Kádár, our measurements showed an average time reduction of approximately 30% in the VR group, an average satisfaction score of ≥4/5, and positive learning outcomes in 93% of participants. According to cost simulations, a centralised model could achieve over a 20% reduction in unit costs in the medium term. The incidence of cybersickness remained low (<5%) and was mainly characterised by transient symptoms.

Conclusion: A VR-based educational centre combines protocolised and measurable quality with lower unit costs, following a value-based logic. Under current conditions, successful implementation requires a hub-and-spoke logistics model, standardised learning materials, VR-facilitator training, and the establishment of accreditation and financing frameworks. The pilot results support the relevance of the model in the Hungarian context but also highlight the need for further multicentric studies and ROI monitoring.