A magántőke tőkepozíciója és mozgástere az egészségügy gazdaságában

Absztrakt:

Az egészségügy az államháztartás egyik legnagyobb elosztó rendszere, amely a közszféra ágazatai közül válságjelenségeivel vélhetően a legelőnytelenebbül befolyásolja a nemzeti köztudatot és közérzetet. A hazai egészségügy gazdaságának válsága – a jelenség és a lényeg összefüggéseinek oldaláról közelítve – olyan, a nemzetközi összefüggéseket (és tendenciákat) is magában hordozó komplex jelenség, amelynek legfőbb szeleteit a finanszírozás, a struktúra, a szakmai és az etikai összetevők képezik. A rendszer kulminálódó forráshiánya és az ellátórendszerben a „szűkösség” közgazdasági alapproblémájának közgazdasági kezelése a társadalom számára egyre nehezebben elviselhető drasztikus megoldásokat teremtenek. A működési és a felhalmozási alapokat egyaránt érintő súlyos (és számszerűsíthető) forráshiány természetesen nemcsak a tőkeforrások, hanem a gazdaság input oldalának szinte valamennyi erőforrását érintik. Az európai trendekhez való távlatos felzárkózás elkezdése alapvetően attól függ, hogy a rendszer konszolidációjában és modernizációjában, a köz és a magánszféra érdekegyeztete nyomán új színtereként létrejön-e az átalakulás korrekt és szabályozott feladatés kockázat megosztásán alapuló hatékony együttműködése.