Alapellátás 2.0

Absztrakt:

1992-ben az alapellátás átalakítása az egészségügyi reform sikertörténete volt. mára az alapellátás válság ágazattá vált. a hagyományos egy orvos-egy nővér alapú praxisokra épülő alapellátás nem tarható fenn, mert a korszerű gyógyításhoz szükséges orvosi tudás már nem birtokolható egy személy által, és a szükséges korszerű orvos-technika nem működtethető költség-hatékonyan egy orvos által. ezért a közösségi (team jellegű) megoldásoké, az orvosi együttműködésé a jövő. a fenntartható jövő iránya egy olyan folyamatosan fejlődő rendszer, melyben többféle ellátási forma tartósan él együtt, de a jellemző megoldás a mikrotérség szintű integráció, és a preferált modell az orvosi együttműködés, a praxisközösség, majd növekvő súllyal a csoportpraxis. az átalakítás célja az egyenletes hozzáférés biztosítása egy olyan alapellátáshoz, amely alapvetően a tervezett ellátásokra (szűrés – gondozás) épül, és helyben nyújt magasabb szintű definitív ellátást.

Abstract:

The restructuring of primary care in 1992 seemed to be a success story of the healthcare reform. Today, primary care has become a crisis sector. The traditional primary care – based on practices with single GP and nurse – is not sustainable any more, because the medical knowledge necessary to modern healing can no longer be owned by one person and the required advanced medical technology cannot be cost-effectively operated by one physician. Therefore, community (team-based) solutions and medical cooperation represent the future. The direction of a sustainable future is a constantly evolving system, where multiple care-forms persist, but the typical solution is micro-regional integration and the preferred models are GP collaboration, practice community, then group practice at an increasing rate. The purpose of the transformation is to ensure equal access to primary care building on the planned services (screening and care) and providing a higher-level definitive care in the GP practices.