Adósságokok – adósságkezelés a magyar egészségügyben

Absztrakt:

Bevezetés: A kórházak növekvő és újratermelődő tartozása az egészségügyi rendszer hatékonysági problémáinak kifejezője nemcsak Magyarországon, hanem számos európai országban is. A kormányzati beavatkozások kudarca rávilágít az adósságokok pontos megértésének és a hatékony kezelési módszerek kidolgozásának fontosságára. A tanulmány célja, hogy egy saját fejlesztésű modellt mutasson be az adósságkeletkezés tipizálható okainak feltárására, amelyekhez hozzárendelhetők a pénzügyi hatások. Egyes okok esetében, demonstrációs célból, megkíséreljük bemutatni a pénzügyi hatásokat is. Ez a megközelítés lehetőséget kínál az egészségpolitika számára az adósságkezelési programok hatékonyságának javítására.

Módszerek: Kidolgoztuk az adósságképző okok gazdálkodási eredményre gyakorolt hatásának bemutatását és egyes okok számszerűsítését. Az okok tipizálása – a kórházi menedzsment ráhatási lehetőségei alapján – külső és belső tényezőkre bontva történt. Az átlagtól való eltérés, valamint az indirekt standardizálási módszert alkalmazva vizsgáltuk egyfelől az átlagköltség és a finanszírozás eltéréseit szakmai, illetve intézményi szinten, másfelől a kórházak egyéni költségeinek eltérését az átlagköltségektől. Utóbbi tekintetében az üzemméretet és az ahhoz kapcsolódó betegellátási sajátosságokat, valamint a kórházi menedzsmenthatásokat vizsgáltuk.

Eredmények: Bemutatunk egy olyan elemzési modellt, amelyben számszakilag értelmezhetők az egyes oki tényezők gazdálkodási eredményre – és ezen keresztül az adósságra – gyakorolt pénzügyi hatásai. Megállapítható, hogy a korábbi adósságközpontú megközelítés nem elegendő a kórházi menedzsment teljesítményének megítéléséhez, és az adósságalapú többletforrás-biztosítás nem jelent igazságos megoldást a hiányok kezelésére. A modell láthatóvá teszi az átlagköltség alatt működő kórházakat is, továbbá hozzájárul a menedzsment teljesítményének objektívebb értékeléséhez.

Következtetés: A vizsgált állami kórházak heterogén képet mutatnak, ezért csak a többkomponensű és egyidejű adósságkezelés vezethet eredményre. Az állam feladatkörébe tartozó külső okok kiszűrésével pontosabban meghatározható a kórházak saját felelőssége az adósságképződésben. A módszertan elősegítheti a finanszírozás emelésének hatékony megvalósítását, akár esetszintű ráfordítási adatgyűjtés hiányában is.

Abstract:

Introduction: The growing and recurring arrears of hospitals are a reflection of the efficiency challenges of the healthcare system, not only in Hungary but in many European countries. The failure of government interventions highlights the importance of accurately understanding the causes of debt accumulation and developing effective debt management methods. The study aims to present a self-developed model to categorize the typical causes of debt accumulation and their associated financial impacts. Based on this, it offers health policy makers opportunities to improve the effectiveness of debt management programs.

Methods: A framework was developed to present and quantify the causes of debt accumulation through their impact on operating results. The causes were categorized into external and internal factors based on the degree of influence held by hospital management. Using standardization methods, we examined variances between average costs and financing of hospital services at both the specialty and hospital levels, as well as the deviation of individual hospital costs from average costs. Regarding the latter, economies of scale, the age composition of healthcare workers, and infrastructure operating costs were identified as key influencing factors. Currently, the age composition is not yet an active component of the model.

Results: An analytical model is presented in which the financial impacts of specific causal factors on operating results — and thus on arrears — can be numerically interpreted. It can be concluded that the previous arrears-centred assessment is insufficient for evaluating hospital management performance, and debt-based supplemental funding is an inequitable way to address hospital deficits. The model contributes to the evaluation of management performance and highlights hospitals operating below average costs.

Conclusion: State hospitals show a heterogeneous picture regarding the typical factors determining operating results; therefore, only multi-component and simultaneous debt management programs can lead to success. By isolating the financial impacts of exogenous factors within the state’s jurisdiction, the specific responsibility of hospitals in debt accumulation can be determined. Identifying management’s impact contributes to the development of an evidence-based performance evaluation system. Furthermore, determining the actual funding levels of specific specialties can facilitate efficient financing increases, even without case-level cost data collection.