A budapesti egységes alapellátási ügyeleti rendszer első 21 hónapjának működési tapasztalatai és fejlesztési lehetőségei

Absztrakt:

Az alapellátási ügyeleti rendszer a magyar egészségügyi ellátórendszer része. Egységesítése és az Országos Mentőszolgálat általi működtetése egységesebb szervezési és adatgyűjtési keretet teremtett. Korábban a területileg eltérő ellátásszervezés korlátozta az összehasonlítható működési adatok elemzését.

Célunk a budapesti egységes alapellátási ügyeleti rendszer első 21 hónapjának (2024. október 1.–2026. június 30.) leíró elemzése volt. Az elemzés az Országos Mentőszolgálat által rendelkezésre bocsátott aggregált budapesti forgalmi (21 hónap) és súlyossági (2026. január 1.–június 30., n=51 495), Pest vármegyei és országos forgalmi (29 hónap), valamint országos finanszírozási adatokon alapult.

A vizsgált időszakban 177 906 ellátási esemény történt, ami évesítve mintegy 101 700 eseménynek, a fővárosi lakónépességre vetítve évi 60,7 ellátási eseménynek felelt meg 1000 lakosra. Ez alacsonyabb az azonos módon évesített, de eltérő hosszúságú időszakot lefedő Pest vármegyei (72,8) és országos (97,1) értéknél. Az érték igénybevételt és nem ellátási szükségletet mér. Az események 22,4%-a a három gyermekügyeleti ellátóhelyhez kapcsolódott, a felnőttek személyes ügyeleti ellátását 15 ellátóhely végezte, ebből kettő kizárólag hétköznap nappal működött. A gyermekügyeleti ellátásban az események 87%-ában, a felnőttellátásban 64%-ában ügyeleti ponton végzett ellátás történt. A felnőttellátásban a telefonos tanácsadás aránya 15%, a kivonuló ellátásé 21% volt. Az ügyelet évente mintegy 5000 halottvizsgálatot végzett, a kivonulások 30%-ában.

A külön, 2025. évi budapesti összesítő adatsorban a hétköznapi események mintegy 61%-a 16–22 óra közé esett. Az összes működő budapesti ellátóhely együttes forgalmára számított legmagasabb óránkénti átlag hétköznap mintegy 25 ellátási esemény/óra (hétköznap összesen 18 ellátóhely), hétvégén és ünnepnapokon pedig közel 39 ellátási esemény/óra (16 ellátóhely) volt. Ezek az értékek a teljes budapesti rendszer együttes forgalmát, nem egy-egy ellátóhely terhelését jelzik. Az óránkénti esetszám önmagában nem méri a kapacitáskihasználtságot vagy a hatékonyságot. Az országos finanszírozási adatok eltérő lefedettségű időszakokra vonatkoztak és nem tartalmazták teljes körűen a korábbi fenntartói, köztük önkormányzati hozzájárulásokat, ezért közvetlenül nem hasonlíthatók össze és költséghatékonysági következtetést nem alapoznak meg.

Az adatok az igénybevétel időbeli egyenetlenségét és az ellátóhelyek közötti szóródást mutatják, a vizsgált időszak utolsó hat hónapjában rögzített súlyossági besorolások pedig túlnyomórészt a 0–2-es kategóriákba estek. A kapacitáskihasználtság és a hatékonyság megítéléséhez az ellátási időt, az esetösszetételt, a személyi és készenléti kapacitást, a hozzáférést, a betegkimeneteket és a minőségi mutatókat is tartalmazó részletesebb adatok szükségesek. A jelen leíró elemzésből konkrét kapacitás-, helyszín- vagy finanszírozási döntés nem vezethető le. A további kutatás a helyi keresleti mintázatokat, a munkaszervezést és az ellátási szintek közötti koordinációt vizsgálhatja.

Abstract:

The out-of-hours primary care system is part of the Hungarian healthcare system. Its standardization and operation by the National Ambulance Service established a more consistent framework for organization and data collection. Previously, variation in local organization limited the analysis of comparable operational data.

The aim was to describe utilization and operational data from the first 21 months (1 October 2024 to 30 June 2026) of the unified system in Budapest. The analysis used aggregated Budapest utilization data (21 months) and severity data (1 January to 30 June 2026, n=51,495), Pest County and national utilization data (29 months), and national financing data provided by the National Ambulance Service.

During the study period, 177,906 care encounters were recorded, corresponding to an annualized average of approximately 101,700 encounters, or 60.7 encounters per 1,000 residents per year, below the values for Pest County (72.8) and Hungary as a whole (97.1), annualized using the same method but covering a different observation period. This measure reflects utilization, not care needs. Encounters associated with the three paediatric out-of-hours sites accounted for 22.4% of the total, while in-person adult out-of-hours care was provided at 15 sites, two of which operated on weekdays during daytime hours only. In-person care at an out-of-hours site accounted for 87% of paediatric care encounters and 64% of adult care encounters. Among adult encounters, telephone consultation accounted for 15% and mobile-unit care for 21%. Approximately 5,000 examinations of deceased persons were performed annually, representing 30% of mobile-unit care encounters.

In the separate 2025 Budapest aggregate dataset, approximately 61% of weekday encounters occurred between 16:00 and 22:00. The highest hourly average for the combined volume of all operating Budapest care sites was approximately 25 encounters/hour on weekdays (18 sites operating at different times on weekdays) and approximately 39 encounters/hour on weekends and public holidays (16 sites). These values represent the entire Budapest system, not a single care site. Hourly encounter counts alone do not measure capacity utilization or efficiency. National financing aggregates related to periods with different coverage of the system operated by the National Ambulance Service and did not fully include contributions from previous operators, including local authorities. They were therefore not directly comparable and did not support a conclusion on cost-effectiveness.

The data show temporal variation in utilization and variation between care sites. Severity classifications recorded in the last six months of the study period were predominantly in categories 0–2. More detailed data on care duration, case mix, staffing and standby capacity, access, patient outcomes, and quality indicators are required to assess capacity utilization and efficiency. This descriptive analysis does not support a specific decision on capacity, care-site configuration, or financing. Further research may assess local demand patterns, work organization, and coordination between levels of care.