A mozgásszervi rehabilitációs osztályon kezeltek demográfiai és jövedelmi adatai, életminőségük, segítségre szorulások mértéke

Absztrakt:

A szerzők 4 kórház mozgásszervi rehabilitációs osztályain, illetve részlegein kezelt 256-256, összesen 1024 beteg anyagát dolgozták fel a betegek demográfiai és jövedelmi adatai, rehabilitációs szükségleteik, illetve SF-36-tal mért életminőségük, Beck-skála alapján mért depressziójuk alapján. A mintában az 50 éven aluliak száma alacsony volt, a betegek 70%-át nők tették ki. A mintavétel kérdőíves önkitöltős módszerrel történt, a betegek előzetes szóbeli tájékoztatása után. A kutatást hivatalos engedélyezés előzte meg. Valamennyi rehabilitációs osztályon 300 db sorszámozott kérdőív került kiosztásra. A hiányosan kitöltött kérdőíveket nem vettük figyelembe. Addig folytattuk az anyaggyűjtést, amíg el nem értük a 256-ös betegszámot. Az orvosi diagnózisoknak megfelelő módon kaptunk válaszokat. A főbb megállapítások a következők: Diagnosztikus csoportok közül derékfájás, csontritkulás, artrózis és reumatoid artritisz nagyjából egyenlő arányban fordult elő. A vizsgáltak rehabilitációs szükségletei közül a legtöbben hivatalos ügyintézést, betegtájékoztatást és pénzbeli ellátást igényeltek. A közepes és súlyos depresszióban szenvedők száma körülbelül kétszerese a hazai átlagnak, a SF-36-al mért életminőségük fele a magyar átlagnépességének. Az egy fogyasztási egységre eső jövedelem, a rehabilitációs szükségletek, a depresszió és az életminőség szempontjából a Nyíregyhá- zán kezelt betegek helyzete szignifikánsan rosszabb volt. A derékfájásban, oszteoporózisban, artrózisban, reumatoid artritiszben szenvedők között az oszteoporózisban szenvedők életminősége volt a legalacsonyabb. A szerzők felhívják a figyelmet a teendőkre: a kenyérkereső munkában való részvétel elősegítésére, a fogyatékosság kialakulásának megelőzésére megfelelő beteg felvilágosítással és hazai diagnózis alapján való hazai, hatékony kezeléssel.

Abstract:

Assessment of sociodemographic data, quality of life, and need for support of patients treated in Hungarian locomotor rehabilitation inpatient units. The authors assessed the demographic and family income data, need of support, incidence of depression (measured by the Beck scale) and the quality of life (measured by SF-36) of in-patients treated in locomotor rehabilitation units of 4 different hospitals in Hungary.
Among the four hospitals two were selected to represent the population of Western and Eastern part of Hungary, and a typical spa rehabilitation centre, the Saint Andrew Rehabilitation Hospital of Spa Hévíz and the National Institute of Rheumatology and Physiotherapy were the other two chosen hospitals.
In each of the four hospitals 256 consecutive inpatients treated at locomotor rehabilitation units were assessed, altogether 1024 patients. The number of patients, younger than 50 years, was surprisingly low. 70% of patients were females. Regarding diagnostic groups back pains, osteoporosis, osteoarthritis and rheumatoid arthritis patients were represented largely in equal numbers. The number of patients suffering of moderate and severe depression was twice higher than that of the normal Hungarian population. Regarding the need of support, patients need for support in managing everyday official affairs, support in information, and financial assistance were the highest. The quality of life measured by SF-36 was roughly the half of the Hungarian mean. Regarding family income, need of support, depression and quality if life, the patients treated at Nyíregyháza hospital, Eastern Hungary were in significantly worst position. Out of the diagnostic groups, the quality of life of osteoporosis patients was the lowest.