A várandósgondozásért felelős személy szerepének jogi háttere

Absztrakt:

Jelentős változást hozhat a várandósgondozás területén egy tavaly megjelent miniszteri rendelet. A hivatkozott 26/2014. (IV. 8.) EMMI rendelet a várandósgondozásról egyértelműen fogalmaz, amikor kimondja, hogy a várandósgondozás akkor kezdődik, amikor a szülész-nőgyógyász szakorvos a méhen belüli várandósságot megállapítja, a rizikó-besorolást elvégzi, és erről a várandós részére igazolást ad. (1. § (2) bekezdése). A jogszabályban az is egyértelműen rögzítésre került, hogy az a szülész-nőgyógyász szakorvos vagy szülésznő, aki az 1. § (2) bekezdésében előírt besorolást követően a várandós gondozását végzi, felelős személynek minősül (4. § (1) bekezdése).
Ebből következik, hogy a felelős személyi státus a várandós gondozásának elvállalásakor nem választható, nem önkéntes szerep, hanem vagy az a szakorvos, vagy az a szülésznő, akit a várandós nő a gondozására fölkér, a fölkérés elfogadásával (azaz az egyező akarat-kijelentés létrejöttével) egyidejűleg felelős személynek minősül, akkor is, ha ez talán nem is tudatosul benne. A várandósgondozás elvállalásakor tehát a felelős személlyé válást kizárni, vagy korlátozni nem lehet. Ha a szülész-nőgyógyász szakorvos, vagy a szülésznő bármilyen okból nem akar felelős személlyé válni, akkor ne vállalja el a várandós nő gondozását. Más lehetőség nincsen. A jogszabály kimondja azt is, hogy a felelős személy a várandós anya a rendelet 1. számú melléklete szerinti gondozási könyvében szereplő adatokat feltünteti, és aláírásával ellátja (4. § (2) bekezdése). Rámutatunk arra, hogy ez a kitöltés, és aláírás kötelező ugyan, de csak formalitás szintjén, ugyanis a felelős személlyé válás már a kitöltés, és aláírás előtt, a gondozásra fölkérés elfogadásával bekövetkezett. Ez egy olyan aktus, mint a házasságkötésnél a házasfelek aláírása az anyakönyvben, ami csak egy utólagos dokumentálása a korábban a házasságot már érvényesen létrehozó, egybehangzó „igen-igen” kijelentéseknek. A várandós anya gondozási könyvének kitöltését a felelős személy nem választhatja, hogy megteszi-e vagy sem, mert a rendelet a kitöltés körében a felelős személy feladatait kötelezően (kógensen) fogalmazza meg: „feltünteti, illetve ellátja”.