An intermediate step in bridging the gap between evidence and practice: developing and applying a methodology for “general good practices”

Absztrakt:

A bizonyítékok és a klinikai gyakorlat közötti szakadék évtizedek óta a kutatások középpontjában áll. Bár a sikeres implementáció azt jelenti, hogy az új ismereteknek adott környezetben kell tudniuk működni, ez nem jelenti azt, hogy az egyes egészségügyi szolgáltatóknak kellene elvégezni a teljes implementációs folyamatot. Ez az a pont, ahol feltételeztük, hogy egy köztes lépés, az „általános jógyakorlat” segíthet abban, hogy a transzláció szakszerűbben történjen.

Az általános jógyakorlat módszertanának fejlesztése az infinitE modellünkön alapult, amely a sikeres transzláció tényezőit egy bizonyíték (evidence) – szerkesztés (editing) – beágyazás (embedding) – működésre gyakorolt hatás (effect on practice) keretrendszerbe szervezte a bizonyítékokon alapuló orvoslás, a minőségfejlesztés és a változtatásvezetés tudományágak eszközeit alkalmazva.

A módszertan a fejlesztés szerkesztési és beágyazási részét egy három, teljes napos foglalkozást magába foglaló folyamatba szervezte különböző egészségügyi szakemberek, szakértők és moderátorok részvételével. Tesztelést követően a módszertan véglegesítésre és más témákra is alkalmazásra került.

A jelen cikkben részletesen bemutatott módszertan a folyamatábra, a folyamatelemzés, a hibamód-azonosítás és Kotter 8-lépéses modelljére koncentrál. A tesztként szolgáló téma, az újraélesztés intézeti folyamata mellett a módszertan több mint tíz másik téma esetén is működőképesnek bizonyult, vagyis az általános jógyakorlat ajánlott tartalmi elemei közül legalább az alapelemeket minden esetben sikerült előállítani.

A klinikai irányelvekhez képest az általános jógyakorlat a bizonyítékokat működés közben illusztrálja, segítve ezzel többek közt a munkafolyamatok, a felelősségi körök, a dokumentáció, a képzések kidolgozását, és kiindulópontként szolgálhat az ellátási folyamatok digitalizálásához is.

A következő lépés annak vizsgálata lehet, hogy miként építhetnek erre az egészségügyi intézmények saját szerkesztési és beágyazási tevékenységeik során, és mindez milyen eredményeket hozhat. További tanulmányok segíthetnek feltárni a módszertan alkalmazhatóságát különböző egészségügyi rendszerekben, illetve a minőség szempontjából eltérő érettségi szinten lévő intézményekben.

Abstract:

The gap between evidence and clinical practice has been in the focus of researches for decades. Although successful implementation means the new knowledge must work in particular environments, it doesn’t mean that the entire process should exclusively be executed by each healthcare provider. This is the point where we assumed that an intermediate step, the “general good practice”, could help to ensure that translation is done in a more professional way.

The development of the general good practice methodology was based on our infinitE model, which organized the factors of successful translation into an evidence-editing-embedding-effect on practice framework, using tools from the disciplines of Evidence-Based Medicine, Quality Improvement and Change Management.

The methodology organised the editing and embedding part of the development into a process involving three full-day sessions carried out with different health professionals, experts and moderators. After pilot testing, it was finalized and applied to other topics as well.

The methodology presented in detail in this paper, centred on flow chart, process analysis, failure mode identification and Kotter’s 8-step model. Beside the pilot topic of the institutional process of resuscitation, the methodology has also proved applicable to more than ten other topics, meaning that at least all the core elements of the proposed bundle of general good practice have been produced in the development process.

Compared to the guidelines, general good practices demonstrate the evidence in operation, helping to develop workflows, responsibilities, documentation, trainings, etc. and can also be a starting point for the digitalisation of care processes.

The next step is to examine how healthcare institutions can build on these in their own editing and embedding activities, and what the results will be. Further studies could explore the applicability of the development methodology in different healthcare systems or at different levels of maturity in terms of quality.