A Széll Kálmán Terv gyógyszerágazati fejezetének szakmai megalapozottsága és következményei

Absztrakt:

a kormányzat a gyógyszerekre fordított hazai közkiadások jelentős csökkentését tűzte ki célul a széll kálmán tervben a 2012-2014 közti időszakban. Munkacsoportunk célja az volt, hogy értékeljük a radikális kiadáscsökkentő intézkedések szakmai megalapozottsá- gát és lehetséges következményeit. Munkánk során feldolgoztuk az elérhető legfrissebb szakés laikus irodalmi forrásokat, konferencia előadásokat, valamint beszélgetést folytattunk a gyógyszerágazat számos szereplőjével. a gyógyszerekre fordított közkiadások szintjét idősoros elemzésben és nemzetközi összehasonlí- tásban értékeltük, és figyelembe vettük a gyártói befizetések nagyságát. a széll kálmán terv előtti időszakban az ország gazdasági fejlettségének és a visegrádi országok átlagának megfelelő volt a gyógyszerekre fordított közkiadások egy főre jutó értéke és a gDp-hez viszonyított relatív mértéke. 2014-re az oep gyógyszerkasszája a 2002-es nominális kiadási szintre fog visszaesni. Reálértéken a 2014-es gyógyszerkassza az 1994-es kasszának az 50%- át fogja érni. a radikális kiadáscsökkentés az ágazat összes szereplőjét negatívan fogja érinteni, beleértve a gyógyszerszedő lakosságot, orvosokat, egészségügyi intézményeket, gyógyszertárakat, nagykereskedőket, és gyógyszergyártókat, sőt az adóbevételeket is. következtetésünk az, hogy a gyógyszerkiadások nemzetközi összehasonlításánál a gyártói befizetések és a kórházi gyógyszerkiadások arányának figyelembe vétele nélkül helytelen leszögezni a hazai gyógyszer közkiadások csökkentésének szükségességét. a gyógyszerekre fordított közkiadások jelentős csökkentése ugyan javíthatja az államháztartási egyensúlyt, és rövidtávon eredményes makrogazdasági intézkedést jelenthet, azonban egészségpolitikai szempontból a kiadáscsökkentés, és különösen annak mértéke nem indokolható. a politikai döntéshozóknak tisztában kell lenni- ük azzal, hogy milyen következménnyel jár a gyógyszerkiadások csökkentése. a várható hatásokról célszerű objektív módon tájékoztatni a szakmai szereplőket, a gyógyszerszedőket és a lakosságot. a közelmúlt egészségés gazdaságpolitikai intézkedései alapján megfontolandó az oeCD gyógyszerkiadási struktúrájá- nak felülvizsgálata, melynek keretében a tagállamok által kialakított szakértői munkacsoport javaslatokat tehetne az oeCD felé a gyógyszerkiadások egységes jelentési rendszerének kialakítására és a kiadások összehasonlíthatóságára vonatkozó ajánlások megfogalmazására.

Abstract:

The Hungarian government significantly decreases the public pharmaceutical spending between 2012-2014 according to the Széll Kálmán Plan. Our aim was to assess the rationale and characterize the implications of radical cost containment measures. We reviewed the most recent professional and lay literature references, conference presentations and interviewed several stakeholders in the pharmaceutical care and provision. The level of public pharmaceutical spending was analyzed in time series and international comparison, and we took into account the increasing payback by pharmaceutical manufacturers.
The public pharmaceutical expenditure per capita and in GDP% was in line with the economic status of Hungary and the average of Visegrád countries before the implementation of the Széll Kálmán Plan. By 2014 the public pharmaceutical budget of the National Health Insurance Fund will drop to the nominal level of 2002. In real terms the public pharmaceutical spending will be 50% of its value in 1994. The radical cost containment measures influence all stakeholders, including patients, general practitioners, hospitals, pharmacies, wholesalers, manufacturers, even the
national tax incomes.
Our conclusion is that without considering the payback of manufacturers and the utilization of pharmaceuticals in hospital care based on international benchmarks, the reduction of Hungarian public pharmaceutical expenditure cannot be justified. Severe reduction of the public pharmaceutical budget may improve the equilibrium of the state budget, and so it can be an efficient macroeconomic tool on the short term. However, from the health policy point of view these cost-containment measures, and especially their magnitude, cannot be justified. Policymakers have to understand the implications of the pharmaceutical cost containment measures. Health care professionals, patients and the lay audience have to be informed about expected outcomes. As a consequence of recent macroeconomic and health policy implications it is reasonable to revise the structure of pharmaceutical expenditure in the OECD databases, an expert panel from OECD member states may propose changes in the reporting of pharmaceutical expenditure and set up standards for the interpretation of international comparisons