Gyógyítás vagy tudományos munka? Interjú Dr. Lénárd László professzorral, a Pécsi Tudományegyetem rektorával

Absztrakt:

Lénárd László professzor a Pécsi Tudományegyetem rektora, az Általános Orvostudományi Kar Élettani Intézetének igazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Életútjáról faggattuk. Elmondta, középiskolás korában fordult érdeklődése a pszichológia felé, azon belül a motiváció és a lelki történések mögött meghúzódó fiziológiai folyamatok érdekelték. Pécsett akkoriban pszichológusképzés nem folyt, így az orvostudományi egyetemet választotta. Már másodéves korában rendszeresen bejárt a Lissák Kálmán akadémikus vezette Élettani Intézetbe, ahol Grasner Endre docens és munkacsoportja éppen az őt leginkább érdeklő kérdésekkel, a motivációk kutatásával foglalkozott. Mai napig meghatározónak és nagy megtiszteltetésnek tartja, hogy diákként az egyetemi évek végéig tagja lehetett ennek a kutatócsoportnak. A diploma megszerzése után pszichiátriai és neurológiai tanulmányok következtek, majd a világhírű Környei Klinikára, a Pécsi Orvostudományi Egyetem Ideg-Elme Klinikájára került, ahol az agyszövettantól a pszichiátriáig részt vett valamennyi osztály munkájában és tanult klinikai fegyelmet, precizitást. Két és fél év múlva érkezett meghívás az Élettani Intézetbe, pontosabban az ott működő akadémiai kutatócsoportba, és ezzel elérkezett a választás pillanata gyógyítás és tudományos munka között. Lénárd László a megtisztelő meghívás mellett döntött, vonzották az éppen akkor induló alapkutatások. Szabályos egyetemi és tudományos karrier vette kezdetét, a nagydoktori disszertáció megírását követően 1990-ben kinevezték a tanszék megüresedett vezetői posztjára. Előzőleg, még 1989-ben kapott meghívást a Pécsi Tudományegyetem akkor induló természettudományi karára, ahol orvosegyetemi munkájával párhuzamosan megszervezte az Élettan Tanszéket, majd 10 éven át oktatta a leendő biológusokat és pszichológusokat, valamint irányította a doktori programokat.