Indokolt-e területi alapon korlátozni a beutalási rendszert?

Absztrakt:

Az állami irányítású egészségügy egyik vissza-viszszatérő koncepciója az ellátórendszer helyi szükségletekhez igazodó átalakítása. Ez állt a Semmelweis Terv középpontjában is. Még a forintokat számolgató közgazdászoknak is tetszhet ez a koncepció: X összegű közpénzből akkor lehet a legnagyobb mennyiségű egész ségnyereséget vásárolni, ha odavisszük a gyógyító kapacitásokat, ahol arra „objektíve” a legnagyobb szükség van. Ez a modell azonban csak akkor működhet, ha egyúttal egy szigorú, területi logikára épülő, adminisztratív beutalási rendszert működtet az állam. Kis utánagondolással belátható, hogy ez a koncepció – amelybe a Semmelweis tervvel ellentétben az intézmények államosítása is belekerült – egy demokratikus jogállamra épülő piacgazdaságban inadekvát. A szükségletek és az ellátási kapacitások eltérésének van egy ún. szociális gradiense. Egyszerűbben szólva: az iskolázottabb, magasabb jövedelmű lakosok tovább élnek, egészségesebbek és nagyobb arányban fogyasztják a közfinanszírozott szolgáltatásokat. Ez tükröződik vissza a területi adatokban is – akármilyen szinten is végezzük az aggregálást. Az egészségügyi dolgozók sem vezényelhetők oda, ahol – elvben – a legnagyobb egészségnyereséggel működhetnének. Miként más fejlett országokban, a munkavállalást Magyar or szágon is leginkább a kereseti lehetőségek, a szakmai kihívások és a családi elkötelezettségek határozzák meg (pl. házastársak munkalehetősége, gyermekek iskoláztatása).

Abstract:

Is it justifiable to limit referrals within a spatial dimension? It has been a recurrent idea in Hungary to restructure the healthcare provider network in line with objectively verifiable local health needs. The so-called Semmelweis Plan is also based on this idea. The starting point may seem convincing even to parsimonious economists: from X amount of public money, let us buy the largest amount of health gain. This can be achieved, if the capacities are moved towards the locations where people need them most. In a democratic market economy, however, this objective has very strong limitations due to the so-called social gradient. This means that people with more education and higher income are healthier and they consume relatively more health services than the lower classes. Another important impediment is that healthcare workers cannot be relocated by administrative fiats. Just as it happens in other developed countries, employment in the Hungarian healthcare sector is chiefly determined by earning possibilities, professional challenges and family preferences (e.g. employment of spouses, schooling of children).