A kapacitástervezés nemzetközi és hazai törekvései

Absztrakt:

A szerzők cikkükben a kapacitástervezés problémáját mutatják be hazai és nemzetközi vonatkozásban. Be mutatják, hogy Magyarországon 1996 és 2011 között a kapacitástervezés három alkalommal indult: 1996-ban, 2001-ben és 2006-ban. A harmadik periódusban 15 611 aktív ágy (26%) került megszüntetésre. 2011-ben Semmelweis Terv néven megjelent a következő stratégiai tervezés alapkoncepciója. Ennek a végrehajtása következtében 2201 ágy (5%) kapacitásra jutó teljesítmény konvertálódott át krónikus, egynapos és járóbeteg ellátási kapacitásokba. A szerzők a továbbiakban összehasonlítják a 2006os és a 2012-es struktúra átalakítás következményeit. Bemutatják, milyen arányban érintette az egyes szakmákat az ágyszám leépítés, milyen irányú változásokat okozott. Megállapítják, hogy a technológiai fejlődést követve a legnagyobb arányú ágykapacitás leépítés a szemészet és a bőrgyógyászat terén történt. A szakmák arányaiban nem következett be egyik átalakítás során sem alapvető változás. Mindkét struktúra átalakítás a fekvő ellátáson kívül alig foglalkozott az ellátó rendszer többi területével. Megállapítják, hogy szükség lenne egy egészségügyi ágazati stratégiára, ami kormányokon átívelő, hosszú távú, konkrét célokat tűz ki a szakmai, technikai fejlődés figyelembevételével, aminek a megvalósításához a szükséglet alapú kapacitástervezés egy jó eszköz lehet. Ehhez azonban ezt az eszközt nem csak a fekvőbeteg ellátásban, hanem a beteg ellátás minden területén összehangolva kell alkalmazni.

Abstract:

The authors analyse in their article the problems of capacity planning both in the Hungarian and interna – tional context. They demonstrate that in Hungary between 1996 and 2011 capacity planning can be separated into three main periods: the first one starting in 1996, the second in 2001, and the third one in 2006. In the third period, the capacity was reduced by 15 611 active beds (26%). In 2011, the base concept of the following strategic plan was introduced under the name of Semmelweis Plan. As a result of the implementation of this plan, 2201 beds (5%) were converted to chronic, one-day, and outpatient treatment capacities. The authors also compare the results of the 2006 and 2012 structural adjustments. They demonstrate how the various medical fields/specialties were affected by the reduction of beds and the number of beds lost by each. They find that following the recent technological improvements, the largest reduction of beds were in the fields of ophthalmology and dermatology. The ratios among the various specialties did not change sub – stantially as a result of any of the structural adjustments. Both structural adjustments primarily dealt with inpatient care with little impact on other forms of the healthcare. Authors conclude that there is need for a health system strategy that goes beyond political cycles and sets specific long term goals while taking into consideration professional and technological improvements. Need based capacity planning would be a great tool for the implementation of such a strategy. However, this tool has to be used not only in inpatient care, but in harmony with other forms of health care.