A XVIII. századi nagy járványok szerepe a felvilágosult abszolutizmus preventív egészségügyi törvényeinek megalkotásában

[1] Szamata István: Régi utazások Magyarországon és a Balkán félszigeten, 1054-1717. Bp. 1891.
[2] Gortvay György: Az újabbkori magyar orvosi művelődés és egészségügy története, Bp. Akadémiai Kiadó, 1953. : Magyary-Kossa Gyula: Magyar orvosi emlékek. I. köt. Bp. Magyar Orvosi Könyvkiadó, 1929. 129. 1.
[3] Szumowski, Ulászló: Az orvostudomány története, Bp. MOK, 1939. 21-25. 1.: Fekete Lajos: A magyarországi ragályos és járványos kórok rövid története, Debrecen, 1874. 103 1.
[4] Loigk, Antonio – Warloschnig, Baptista: Historia pestis, quae ab anno 1708 ad 1713, Transylvaniam, Hungariam, Austriam. Styria, 1716. 497 p.
[5] Podhraczky József: A múlt század elején Pozsony városában dühöngött pestisről, Tud. Gyűjt. 1827, 11, 8, 61-69. : Ipoltáli, István: Történeti töredékek a hazánkban uralkodott döghalálról, Társalkodó, 1836. 5, 13, 51-52. 15, 59-60. 20, 77-79. : Kátai Gábor: Fekete halál /pestis/ Karcagon 1739-ben. Gyógyászat, 1873, 39, 619-622. 40, 635-637. 41, 650-653.: Krizko Pál: Pestis és éhhalál Körmöcbányán – 1710. Századok, 1879, 13, 5, 435-440.: Wertner Mór: A dögvész útjai, Pozsonyvid. L. 1879, 7, 1-2.: Molnár István: A guga vagyis mirigy-halál Debreczenben és Kiskunhalason, Államorvos, 1885, /17/, 6, 57-59. : Némethy Lajos: A múlt századbeli pestis Pesten, Religio, 1888, 47. II. félév 29, 225-228. 30, 233-236.: Számek György: A pestis pusztítása Délmagyarországon 1738-1740-ig, Tört. Rég. Ért. 1891, 7, 1, 1-12. Petz Aladár: Adatok a magyarországi pestis történetéhez, Orv. Hetil. 1897, 41, 15, 186. : Ernyey József: A pestisjárvány hazánkban, Gyógysz. Ért. 1898, 44, 723-729. : Filep Gyula: Az 1755-56-diki erdélyi pestis története, Orv. Hetil. 1900, 44, 17, 18, 19, 20, 221. szám. : Magyary-Kossa Gyula: A pestisorvos. Magyar orvosi emlékek, I. köt. Bp. 1929. 119-137.p. : Magyary-Kossa Gyula: A magyarországi pestisjárványok történetéhez, Népegészségügy, 1925, 6, 11-12, 353-354.
[6] Weszprémi István: Magyarország és Erdély orvosainak rövid életrajza, III. köt. Bp. 1968. 66, 462, 56-86. p.
[7] Magyary-Kossa Gyula: Magyar orvosi emlékek, Bp. MOK. III. köt. 1937. 123. pont. 97. l.
[8] Cserei Mihály: Historia, Pest, Egyetemi Ny. 1852. 230 l.
[9] Tessedik Sámuel: Önéletírás, / magyar fordítás Zsilinszky Mihály/, Pest, 1873.:
[10] Weszprémi István: Magyarország és Erdély orvosainak rövid életrajza, III. köt. Bp. 1968. 30-42, 306. p.
[11] Győry Tibor: Adatok az 1738. évi pestis történetéhez, Term. tud. Közl. 1900, 32, 370, 347-351.
[12] Bruckner Győző: Oklevélgyűjtemény a Lengyel országnak elzálogosított szepesi városok levéltáraiból. 5. Morskovski lublói kapitány 1739. január 23-án óvrendszabályokat küld a XIII városnak a pestis elhárítása céljából, Közl. Szepes Várm. Múltjából 1914, 6, 3, 144-145.
[13] Magyary-Kossa Gyula: Magyar orvosi emlékek, IV. köt. Bp. 1944. A pestissel foglalkozó pontok: 269, 270, 271, 272, 273, 274, 275, 276, 277, 278, 279, 280, 281, 282, 283, 284, 288, 289, 290, 291, 292, 293, 294, 295, 299, 300, 301, 302, 303, 310, 319, 321, 322, 331, 101-132. oldalakon. Ezen adatsoroknak latin és német nyelvű iratai megtalálhatók Linzbauer Xavér Ferenc: Codex sanitario- medicinalis Hungariae, Tom. II. Buda, 1853. kötetében a járványok /epidemiae/ c. fejezetben 194-301 oldalakon.
[14] Lásd 13. sz. jegyzetet
[15] Weszprémi István: Magyarország és Erdély orvosainak rövid életrajza, Második száz. III. köt. Bp. Akadémiai Kiadó, 1968. 66, 468, 974 oldal, valamint Tractatus de peste in Daciae et Transylvaniae locis, Vienna, 1766. 247 l. : Historia pestis Transylvaniae annorum 1770- 1771. Budae, 1799. 140 l.
[16] Hetényi Ede: A megelőző orvoslás szemlélete Weszprémi István munkásságában, Orv. tört. Közl. 1963. 23. sz.
[17] Magyary-Kossa Gyula: Magyar orvosi emlékek, IV. köt. Bp. 1944. 702-726 pontok, 222-229 old., iratai a Linzbauer Xav.Ferenc Codex. II. kötetében.
[18] Jelentősebb himlőjárványt 1708-ban Nagyszebenből jelentettek, október-november hónapban naponta 9-10 halálesetet jegyeztek fel, 1711-ben I. József király is himlőben halt meg Bécsben, miután dr. Stockhammer orvos- doktor, a bécsi orvosi kar tanára hiába próbálta ki rajta „csodaszerét”. Linzbauer Xav. Ferenc: im. I. köt. 410. l. A különböző himlőjárványok nem formálódtak át országos epidémiává, inkább helyi jellegűek voltak, karanténnal is védekeztek terjedésével szemben, 1719-ben Eperjesen Raymann Ádám segítségével szigetelték el, erről írt az Annales physico-medicinae Vratislaviensis c. természettudományi folyóirat 1720. évi l. Számában.
[19] Lissoviny, Samuel Daniel: Epitome historiae variolarum. Inaug. Diss. Med. Viennae, 1772. typis a Ghelenianis, 94 p.: Greissing, Josephus: Dissertatio inauguralis medica, sistens vaccinae historiam. Vindebonnae, 1823. typ. Accermann, 31 p.. Czindery Paulus: Dissertatio inauguralis medica pertractus variolae vaccinae conspectum historicum. Vindebonnae, 184o. typ. Ueberreuter, 30 p.
[20] Nyulas Ferenc: Mentőhimlőoltás, Kolozsvár, 1802.. Nyu las a himlőoltás első népszerűsítője és alkalmazója volt Erdélyben.
[21] Daday András: Adatok a himlőelleni küzdelem magyarországi történetéhez, Betegápolásügy, 1933. 13, 12, 200-203, 14, 7-19.
[22] Magyary-Kossa Gyula: Magyar orvosi emlékek, I. köt. Bp. 1929. ll8-l56. l.
[23] Magyary-Kossa Gyula: Magyar orvosi emlékek, III. MOK, 1940. 24 l. 33. 36. 97. 481. pont,
[24] Schwartz Ignác: Az 117. évi temesvári malária járványról, In. Orv. Hetil. 1891. 26. sz. 627-701. l.
[25] Lásd 21. sz. jegyzetet
[26] Pápai-Páriz Ferenc: Pax corporis. Kolozsvár, 1791. 201 l.
[27] Kapronczay Károly: A hazai vízszabályozás közegészségügyi vonatkozásai, Orvostört. Közl. 198-199. 2004. 98-154. l.
[28] Szumowski Ulászló: Az orvostudomány története, Bp. MOK, 1939. 524 l. Herczeg Árpád jegyzetei: 142-152 l.
[29] Megjelent német nyelven: Kapronczay Károly: Gesund – heitliche Verteidigungsmassnahme: die Guarantäne, Orvostörténeti Közlemények, 198-199. /2007/ 43-50. 1. Az iménti leírás az előbbi közlemény rövidített változata. Valóság, 2004. 4. sz. 17-19.