A Betegségek Nemzetközi Osztályozása, 11. verzió, 2. rész: Rövid BNO történet, az új verzió lényege, a BNO-11 betegségfogalmak tulajdonságai

Absztrakt:

A BNO-11 rendszert leíró cikksorozat 2. része a történeti előzményekről, a létrehozás folyamatáról, az azzal kapcsolatos új döntésekről és a tervezett karbantartásról szól. Részletezzük a betegségeket leíró új tulajdonságokat, ezzel is rámutatva a jelenlegi BNO-10 fő hibáira és korlátaira: az orvos-szakmai tartalom korszerűtlenségére és az osztályozás belső ellentmondásosságára. A 11. verzió megalkotásához vezető döntések a következők voltak: (1) a BNO-11 nem hierarchia, hanem egy úgynevezett fogalmi háló legyen; (2) a betegség-relációk típusai egy szabványt kövessenek, ne pedig esetlegesek legyenek; (3) a fogalmi háló elemei nyelvfüggetlenek, önállóan címezhető Uri entitások; (4) a fogalmak definiáltan összekapcsolhatóak. A revízió 2007-ben indult, számos WHO tagállamban tesztelték, amely végül 2018 júniusában jelent meg. Összes – ségében 96 tagállam vett részt a felülvizsgálatban. 2018-tól előkészítő projektek indulnak, képzési programokat és eszközöket fejlesztenek. A BNO-11 frissítése egy nyílt, a felhasználók számára a közreműködést is biztosító platformon történik [1]. A BNO-11-ben minden kódolt entitásnak van egy érthető címkéje, de emellett még négyféle leíró tulajdonság is a rendelkezésre áll, melyeket további metaadatok, pl. lokalizáció, súlyosság, etiológia, akár oldaliság, tünetek és jelek is kiegészíthetnek. A kódkombinációkkal a beteg állapotát jól leíró diagnózist kódolhatunk, amire az eddigi BNO nem volt képes. A következő számban a BNO- 11 egészének szerkezetét tekintjük át, majd a betegség – fogalmak kombinálhatóságával folytatjuk (elő- és utókoordináció). Bemutatjuk a különböző medikai és más rendszerek / funkciók összekapcsolhatóságát a BNO-11 segítségével, és a más kódrendszerekkel való kapcsolódást is. Az utolsó részben pedig majd magával a kódok felépítésével és a konkrét használattal foglalkozunk.

Abstract:

This second part of the ICD-11 describing articles is about history, the process of creation, decisions about it and the planned maintenance. We describe the new fea – tures describing the diseases, pointing out the main shortcomings and limitations of the current ICD-10: the obsolete medical content and the internal contradictions of classification. The decisions leading to construct ICD-11 were the following: (1) ICD-11 is not a hierarchy but a so-called conceptual network; (2) disease relation types are not arbitrary, but follow a standard; (3) the elements of the conceptual network are language-independent, URI addressed entities; (4) the concepts combination rules are welldefined. The revision was launched in 2007, and ICD-11 was tested in several WHO member states. It was finally released n June 2018. In total, 96 Member States participated in the review. From 2018 onwards, preparatory projects will start, training pro grams and tools will be developed. ICD-11 is updated on an open platform for users to collaborate [1]. In ICD-11, each encoded entity has a tag that is human-read – able, plus there are four additional descriptive properties, more additional meta-data, e.g. localization, severity, aetiology, where relevant, side of lesion, symptoms and signs, consequences of the disease, etc. The code combinations can be used to describe a full diagnosis of a patient’s condition that ICD-10 has not been able to do. In the next issue, the structure of the ICD-11 as a whole is reviewed and then continued with the valid combination of the concepts of disease (pre- and post-coordination). We will discuss the interoperability of different medical and other systems/functions enabled by ICD-11, as well as connections to other coding systems. In the last part, we will deal with the structure of the codes and the specific use.