Az orvoshiány kihívásai Közép- és Kelet-Európában

Absztrakt:

Az orvoshiány súlyosbodó kihívást jelent az európai egészségügyi rendszerek számára,
különösen a vidéki és hátrányos helyzetű térségekben. A probléma kezelésére a közép-
kelet-európai országok eltérő stratégiákat alkalmaznak, például telemedicinát, külföldi
szakemberek toborzását és az orvosok ideiglenes kirendelését. Jelen tanulmány a
kirendelési gyakorlatokat vizsgálja Magyarország, Szlovákia, Ausztria, Szlovénia,
Horvátország, Románia, Ukrajna és Szerbia példáin keresztül, valamint bemutatja az
„Emberierőforrás-kutatás az egészségügyben 2024” vonatkozó, előzetes eredményeit.
Magyarországon az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló 2020. évi C. törvény
szabályozza az orvosok kirendelését, amely a munkáltatók számára széles lehetőségeket
biztosít, azonban az egyéni szempontok figyelembevétele jelenleg korlátozott. A
szomszédos országokban az áthelyezési rendszerek jogszabályi keretei változatosak, de
nagyobb hangsúlyt fektetnek az anyagi és szakmai ösztönzők meglétére, valamint a
munkavállalók döntéshozásba való aktív bevonására.
Az „Emberierőforrás-kutatás az egészségügyben 2024” előzetes eredményei szerint a
válaszadók (n=308) 29%-a tapasztalt szakképzési tervét érintő változást a kirendelések
miatt, míg 68%-uk nyitott lenne más városban végzett szakmai gyakorlatra, ha az fejlődési
lehetőséget biztosítana. Emellett 55,5%-uk az egyéni preferenciáknak megfelelő
munkalehetőség esetén vállalná az ingázást is. Az eredmények arra utalnak, hogy a
rezidensek számára a tervezett és célzott gyakorlati programok hatékonyabb alternatívát
jelenthetnek az ad-hoc kirendelések helyett. A tapasztalataik beépítése kulcsfontosságú
lehet a jövőbeli egészségügyi humánerőforrás-tervezés és szakpolitikai döntések
sikerességéhez.

Abstract:

The shortage of physicians presents a significant and escalating challenge for healthcare
systems across Europe, particularly in rural and disadvantaged regions. To address this
issue, countries in Central and Eastern Europe have implemented a range of strategies,
including the utilisation of telemedicine, the recruitment of foreign healthcare professionals,
and the temporary reassignment of physicians. This study explores the practices of physician
reassignment in Hungary, Slovakia, Austria, Slovenia, Croatia, Romania, Ukraine, and Serbia
while disseminating preliminary findings from the “Human Resources for Health Research
2024”. In neighbouring countries, variations in the legal frameworks governing physician
reassignment are observed; these frameworks also tend to emphasise the financial and
professional incentives and foster the active involvement of healthcare professionals in the
decision-making process. In Hungary, the reassignment of physicians is governed by Act C
of 2020 on the Legal Status of Healthcare Service Personnel, which endows employers with
considerable authority to make deployment decisions. However, the current legislative

framework does not address healthcare workers' preferences. Preliminary results from the
“Human Resources for Health Research 2024” indicate that 29% of resident respondents
experienced alterations to their training plans due to reassignments. Furthermore, 68% ex-
pressed a willingness to pursue professional rotations in other cities, provided such opportu-
nities were associated with career development. Additionally, 55.5% of respondents indicated
an openness to commuting for work if appropriate job opportunities were available. These
findings suggest that residents demonstrate receptiveness to mobility within the healthcare
system, contingent upon the availability of clear professional benefits and incentives. The
approaches adopted across Central and Eastern Europe highlight the need for more
structured, staff-centred frameworks that align institutional demands with individual career
aspirations. Future research should also investigate additional demographic, personal, and
institutional factors that may influence the efficacy and perceptions of reassignments.
Moreover, policy considerations should emphasise financial and professional incentives,
transparent decision-making processes, and the active participation of healthcare
professionals in career planning.