Álom, álom, édes álom… Még egyszer a Közép-Dunántúli Egynapos Sebészeti és Rehabilitációs Centrumról

Absztrakt:

A kormányzati egészségpolitika egyik, ha nem a legfontosabb célkitűzése, hogy a kórházi fekvőbeteg ellátásokat költséghatékony, egynapos ellátási formák váltsák fel, és az így felszabaduló férőhelyek a valós szükségleteket jobban kiszolgáló krónikus betegellátó és rehabilitációs tevékenységeknek adjanak helyet. Erre tett kísérletet a Molnár Lajos nevével fémjelzett struktúraátalakítási folyamat. A fenti elvek megvalósításának markáns példája a Várpalotai Kórház átalakulása, példát mutatva arra, miként lehet egy kiskórházat az egynapos és rehabilitációs ellátások segítségével integrálni a nagy ellátó rendszerbe. Jókor? Vagy túl korán? A terv megálmodói és végrehajtói úgy tűnik, kissé előre siettek, amikor létrehozták, majd 2006 őszén felavatták a Közép-Dunántúli Egynapos Sebészeti és Rehabilitációs Centrumot. Mintha meg is feledkeztek volna valamiről: a magyar politika és egészségügy – olykor kiábrándító – működési mechanizmusairól. Pedig Várpalota ideális helyszín: két megyeszékhelyet összekötő négysávos út mentén fekszik. A szükséges fejlesztéseket pedig nem közpénzek, hanem a magántőke felhasználásával valósították meg.