Az egészségügy reformja – tévutak és kiutak, avagy: „Állítsátok meg Arturo Ui-t” I. rész

Absztrakt:

A magyar egészségügy közel húsz éve szükséges, eldöntött, ám mégis félbemaradt reformja – sajnos immár sokadik alkalommal – teljesen téves pályára került, elsősorban a több, üzleti biztosítón alapuló finanszírozási megoldás erőltetése révén. Az üzleti biztosítók versenyén alapuló egészségbiztosítási reformot az különbözteti meg minőségileg az elmúlt 20 év bármely más reformjától, hogy visszafordíthatatlan, súlyos és óriási anyagi erőfeszítések árán is csak alig orvosolható gazdasági és társadalmi károkat okoz. Elsősorban a jó minőségű egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés esélyegyenlőtlenségének növelése, az ellátási csomagok differenciálása, (ami az ellátás egységének az anyagi teherviselő képességtől függő feldarabolásához vezet), továbbá az egységes egészségpolitika és népegészségügyi intézkedések megvalósítási lehetőségeinek ellehetetlenítése révén – ráadásul úgy, hogy az egészségbiztosítási járulékok felhasználásának nyilvánossága, társadalmi ellenőrizhetősége és számonkérhetősége helyére az „üzleti titkok” világa lép. A szerzők véleménye szerint megfelelő egészségpolitika, technikai és politikai bevezetés nélkül a reform sikertelen marad. Agresszív kezelés előtt nem lehet nem felállítani egy megalapozott és valós diagnózist. Csak a koherens és kitisztult alapelvek mentén lehet elkezdeni a szervezeti reformokat, amelyek e nélkül csak „l’art pour l’art”, öncélú és veszélyes cselekvéssé törpülnek. A szerzők bemutatják a versengő több-biztosítós modell jól ismert problémáit. A közgazdasági alapelvek és más országok tapasztalatai alapján értékelik a több-biztosítós modellt tápláló mitoszokat. A cikk végén a szerzők javaslatot tesznek egy alternatív megoldásra, amely az egységes nemzeti társadalombiztosító létrehozása. A tanulmányt terjedelme miatt két részben közöljük.

Abstract:

The authors argue that the long-waited, but still missing Hungarian health reform went on a wrong track, due to forcing the establishment of a financing scheme based on multiple, competing health insurance companies. As the authors point it out, this „reform” may cause irreversible, incurable economic and social damage, mainly by causing inequity in accessing quality healthcare and thus in inequities in health outcomes, differentiating amongst health insurance packages, which will lead to fragmentation of health care packages according to ability to pay. Moreover, transparency and social accountability in spending the publicly financed health budget, will be replaced by „business secrecy”.The authors argue, that without a proper policy, and adequate technical and political implementation the reform will fail. Before applying aggressive therapy, it is wise to set up a solid and true diagnose. Only after clearing and creating coherence between these principles, aims, function, conditions of function can organisational changes be started. Without this the reform will be a „l’art pour l’art” style, self-purpose, unclear and dangerous process. Authors then go through the well known problems of the system of multiple, competing health insurance companies. On the basis of economic theories and experiences of some other countries they address the destroying basic myths which underpin the present Hungarian health care reform proposal. At the end of the article they also describe an alternative solution, which is to build up a universal national health insurance scheme. Due to its size, the article is published in two parts.