A gyógyszerkiadások nemzetközi összehasonlításának módszertani kérdései és ezek hatásai a magyarországi kormányzati intézkedésekre

Absztrakt:

BEVEZETÉS: A gyógyszerkiadások mértéke gyakran kerül a társadalmi viták fókuszába, különösen a kelet-
közép-európai régió országaiban. A szereplők eltérő érdekei miatt kevés az elfogulatlan elemzés a gyógyszerkiadások optimális nagyságával kapcsolatban. A nemzetközi összehasonlításból származó nyers adatok interpretációja során gyakran nem kellő súllyal veszik figyelembe a módszertani szempontokat, holott ezek figyelmen kívül hagyása a gyógyszerkiadások indokolatlan csökkentéséhez/növeléséhez vezethet. Dolgozatunk célja a gyógyszerkiadások értékelésénél felmerülő módszertani szempontok összefoglalása, mivel az országok között eltérések vannak a gyógyszer-finanszírozás módszertanában, gyógyszerek és egyéb eszközök besorolásában, továbbá nincs egységes módszertan arra vonatkozóan sem, hogy mit is értünk gyógyszerkiadás alatt.
MÓDSZEREK: irodalomkutatás és az OECD Health Data 2014 adatbázis keresztmetszeti vizsgálata.
EREDMÉNYEK: Az alacsonyabb jövedelmű országok jellemzően többet költenek gyógyszerekre a teljes egészségügyi kiadásból és a GDP százalékában. A gyógyszerkiadások szintjét jelentősen befolyásolja a gyógyszerkör eltérő definíciója, a gyártói visszafizetések és a kórházi gyógyszerkiadások mértéke. A gyógyszerkiadások egy főre jutó szintjének összehasonlítását torzítja a vásárlóerő paritással korrigált árfolyam alkalmazása.
KONKLÚZIÓ: A gyógyszerkiadások nemzetközi öszszehasonlításának módszertani problémái hibás egészségpolitikai következtetéshez vezethetnek, ezért javasolt az egységes módszertan kialakítása és alkalmazása.
A teljes gyógyszerkiadások nagyságának nemzetközi összehasonlítása sokszor szolgált indokul a gyógyszer-közkiadások csökkentésére egy adott országban, így Magyarországon is. A helyzet orvoslására hazánkban elsősorban a gyógyszergyártói visszafizetések növelésén alapuló rendszert alkalmazzák. A sikeres kormányzati intervenció hatását azonban nem arra az indikátorra – a teljes gyógyszerkiadásokra – könyvelik, amely látszólag okot adott arra, hogy végrehajtsák a megszorító intézkedéseket, hiszen az ex-post gyártói visszafizetések a gyógyszer-finanszírozás egyenlegét úgy javítják, hogy a kiadások szintjét változatlanul hagyják, ugyanis ezeket a bevételi oldalon tüntetik fel. A statisztikákban sajnos nem veszik figyelembe ezt a
tényt, amikor a teljes gyógyszerkiadások szintjét elemzik, és bemutatják annak ellenére, hogy Magyarországon több lépésben sikeres forráskivonást hajtottak végre 2006-2013 között. Hazánkban a gyógyszer-közkiadások részaránya nemzetközi viszonylatban még akkor sem magas, ha nem korrigáljuk az adatokat a gyártói visszafizetésekkel.

Abstract:

INTRODUCTION: Pharmaceutical expenditures are often under scrutiny, especially in lower income Central and Eastern European (CEE) countries. As stakeholders have different interests, unbiased analyses concerning the optimal level of pharmaceutical expenditures are rare. Methodological problems related to international data comparison are often neglected, despite these limitations may result in inappropriate reduction or increase in pharmaceutical expenditure. The aim of our review paper was to summarise methodological aspects of international benchmarking of pharmaceutical expenditures, as there are considerable differences among countries in financing methods of pharmaceuticals, and even there is no consensus on the definition of pharmaceutical expenditures. METHODS: literature review and cross sectional analysis of OECD Health Data 2014.
RESULTS: Lower income countries spend proportionally more on pharmaceuticals from their total healthcare budget and GDP. The level of pharmaceutical expenditures is influenced by the spectrum of technologies included in the analysis, the ex-post pricing agreements and the proportion of purchasing pharmaceuticals through hospitals. Correction of actual exchange rates with purchasing power parity artificially inflates the per capita pharmaceutical expenditure in lower income countries.
CONCLUSION: As international comparison of pharmaceutical expenditures may result in inappropriate policy decisions, harmonisation of methodologies is inevitable. High pharmaceutical expenditures compared to other countries have triggered government interventions to reduce public pharmaceutical spending in many countries. This also applies for Hungary, where payback/clawback agreements are the most frequently used cost-containment measures. However these expost financial agreements may not directly reduce pharmaceutical expenditures, as they correct the overall balance by increasing the collection of revenues. The impact of such pharmaceutical cost-containment measures is not captured in OECD statistics, even though Hungary implemented significant cuts in public pharmaceutical budgets between 2006 and 2013. This is especially important as public pharmaceutical spending is not high in Hungary compared to other countries, even if we do not make corrections for clawbacks/paybacks.