Életmódorvoslás a krónikus betegségek megelőzésében és kezelésében: lehetőségek és kihívások a hazai egészségügyi rendszerben

Absztrakt:

Bevezetés: Az egészséges életmód kiemelt fontossága az egészségi állapot alakításában már több évtizedes múltra tekint vissza. Az életmódorvoslásnak többnyire hat pillérét határozzuk meg: mozgás, táplálkozás, alvás, káros szenvedélyek kerülése, stresszmenedzsment és a társas kapcsolatok. Jelenleg Magyarországon, csakúgy, mint a világ más országaiban, az életmódorvoslás a helyét keresi az orvoslás mindennapi gyakorlatában. Tanulmányunk célja az életmódorvoslás történeti hátterének, koncepciójának, nemzetközi és hazai szerveződésének bemutatása, valamint az életmódorvoslás hazai egészségügyi ellátórendszerbe, illetve tágabb értelemben a társadalomba történő integrálási lehetőségeinek feltérképezése.

Módszer: Narratív szakirodalmi áttekintés keretében a célkitűzéseknek megfelelően a „szürke” irodalom, illetve a szakirodalom áttekintését végeztük el.

Eredmények: Az életmódorvoslás gyökerei az ókori orvoslásig nyúlnak vissza, de önálló szakterületté az 1990-es években kezdett válni. Az amerikai és európai életmódorvosi irányzatoknak megfelelően több életmódorvosi társaság létezik hazánkban is. A megszokott egészségügyi-gyógyítási sémával szakít az életmódorvoslás, amelyben a beteg inkább kliens, a betegségmegelőzés vagy gyógyulás aktív szereplője. Az életmód-tanácsadás és életmód-terápia, mint kezelési lehetőség, számos egészségügyi szakmai irányelvben megjelenik, de emellett a megvalósításhoz nélkülözhetetlen ismeretek és tényleges gyakorlati készségek összefoglalása és oktatása is időszerű lenne. Bár több országban az életmódi intervencióknak és koncepciónak kiemelkedően hatékony színtérhálózata és intézményi struktúrája van, hazánkban mindez jelenleg még hiányosan és esetlegesen működik a gyakorlatban. Magyarországon az életmódorvoslás humánerőforrás-rendszere jelenleg még formálódik, képzési szinten specializáció egyedül a megelőző orvostan és népegészségtan szakorvosképzésben jelenik meg. Ajánlott, hogy az életmódorvosi intervenciók vezetője orvos legyen, mellette pedig mozgásterapeuta, dietetikus, lehetőség szerint pszichológus vagy mentálhigiénikus, valamint számos további egészségügyi és nem egészségügyi végzettségű szakember munkája is elengedhetetlen, akik az életmódorvoslás pilléreinek megvalósításában segítő szerepet játszanak. Az életmód-terápia finanszírozása komplex, és részben kívül esik a hagyományos egészségügyi ellátórendszeri finanszírozáson. Hazánkban a központi finanszírozás mellett alternatív finanszírozási formákat is alkalmaznak, elsősorban a fizikai aktivitást elősegítő mozgásprogramoknál.

Következtetések: Az életmódtényezők napjainkban az emberiség, így a hazai társadalom egyik legjelentősebb, egészséget befolyásoló tényezői. Az életmódorvoslásnak éppen ezért kiemelt orvosi, egészségügyi szakterületnek kellene lenni, integrálása pedig a hagyományos orvosi ellátásba kulcsfontosságú lesz a krónikus betegségek terhének csökkentése és az emberek egészségének javítása érdekében.

Kulcsszavak: életmódorvoslás, népegészségügy, megelőző orvostan, életmód-terápia, nem fertőző betegségek

Abstract:

ABSTRACT

Introduction: The importance of healthy lifestyle in shaping health status goes back decades. Six pillars of lifestyle medicine are usually identified: physical activity, nutrition, sleep, avoidance of harmful addictions, stress management and social relationships. In Hungary, as in other countries of the world, lifestyle medicine is finding its place in the everyday practice of medicine, currently. The aims of our study are to present the historical background, the concept, the international and national organisation of lifestyle medicine, to explore the possibilities of integrating lifestyle medicine into the health care system in Hungary and, more broadly, into society.

Methods: A narrative literature review was conducted to review the ‘grey’ literature and the literature in line with the aims.

Results: Lifestyle medicine has its roots in ancient medicine but began to become a separate discipline in the 1990s. In line with American and European lifestyle medicine trends, there are several lifestyle medicine societies, also in Hungary. Lifestyle medicine breaks with the usual health-care pattern, in which the patient is more of a client, an active participant in disease prevention or cure. Lifestyle counselling and lifestyle intervention, as a treatment option, are included in many health professional guidelines, but it would also be timely to summarise and educate the knowledge and actual practical skills that are essential for implementation. Although many countries have a highly effective network and institutional structure for lifestyle interventions and concepts, in our country, this is currently incomplete and random in practice. In Hungary, the human resources system of lifestyle medicine is still in the process of being formed, with specialisation at the training level only in preventive medicine and public health. It is recommended that a medical doctor should be the leader of lifestyle interventions, alongside a physiotherapist, a dietician, possibly a psychologist or mental health professional, and a number of other health and non-health professionals who play a supporting role in the implementation of the pillars of lifestyle medicine. Financing of lifestyle interventions are complex and partly outside the traditional healthcare financing methods. In addition to central financing, alternative forms of funding are also used in our country, particularly for physical activity programmes.

Conclusions: Lifestyle factors are one of the most important determinants of health for the global population today, including our own society. Lifestyle medicine should therefore be a priority medical and health specialty, and its integration into conventional medical care will be key to reducing the burden of chronic diseases and improving people’s health.

Keywords: lifestyle medicine, public health, preventive medicine, lifestyle intervention, noncommunicable diseases