Az onkológusok munkaterhelése, és annak következményei I. rész
Cikk címe: Az onkológusok munkaterhelése, és annak következményei I. rész
Szerzők: Dr. Lazányi Kornélia
Intézmények: Corvinus Egyetem
Évfolyam: X. évfolyam
Lapszám: 2011. / 01. lapszám
Oldal: 21-24
Rovat: MENEDZSMENT
Alrovat: HUMÁN ERŐFORRÁS
Absztrakt:
Az egészségügyben dolgozóknak nem csupán fizikai és szellemi, de érzelmi munkát is kell végezniük. Ennek következményeként igen gyakori körükben számos pszichés és szomatikus megbetegedés előfordulása. Jelen tanulmány 171, onkológiai területen dolgozó orvos és szakdolgozó adatait feldolgozva arra az eredményre jutott, hogy kiégésük mértéke alapján a válaszadók közel 20 százaléka van kritikus állapotban, míg élettel való elégedettségüket tekintve 10 százalékuk van veszélyesen alacsony szinten. Az eredmények azonban ennél lényegesen szerteágazóbbak. A kiégésen belül a deperszonalizáció mértéke az egészségügyben tapasztalható átlagnál alacsonyabb, míg a személyes teljesítménycsökkenés érzetének mértéke a referencia adtatok közel kétszerese. Az élettel való elégedettség vizsgálati eredményei a munka értelmességére helyezték a hangsúlyt, de az élet élvezete is relatív magas értékeket kapott. Összességében elmondható, hogy az egészség- ügyben dolgozók és az onkológusok különösen nagy odafigyelést igényelnek, hiszen nem csupán fizikai, de pszichés és emocionális terhelésnek is ki vannak téve.
Abstract:
Healthcare workers are supposed to perform emotional labour as well as physical and mental work. As a consequence, they tend to develop numerous psychic and somatic disorders at a high rate of incidence. Processing data on 171 physicians and other professionals engaged in oncology, this paper concludes that based on their degrees of burnout, nearly 20 percent of them stay in a critical state, and 10 percent of them have scored dangerously low satisfaction with their life. Anyhow, the findings are much more diverse than those. Within burnout, the degree of depersonalization has been found to be lower than the average in the healthcare sector, while the measure of perceived decrease in personal performance has been almost twice as high as reference figures. Findings from investigations into satisfaction with life have shown the respondents’ focus on meaningful work, while pleasure in life has also scored relatively high. All in all, it is concluded that healthcare workers, and especially those engaged in ocology, require extra great attention because they are subjects to psychic and emotional as well as physical stresses.
X. évfolyam
2011. / 01. lapszám / Február
| Szerző | Intézmény |
|---|---|
| Dr. Lazányi Kornélia | Corvinus Egyetem |
[1] Kopp M. (1994): Orvosi pszichológia (Az egészséglélektan és magatartásorvoslás alapjai), SOTE, Budapest.
[2] Watson J. (1990): Caring knowledge and informed moral passion. Advances in Nursing, Science, 13(1). pp. 15-24.
[3] Henderson A. (2001): Emotional labour and nursing: an underappreciated aspect of caring work, Nursing Inquiry, 8(2). pp. 130- 138.
[4] Hochschild A.R. (1983): The Managed Heart: Commercialisation of Human Feeling, University of California Press, Berkeley.
[5] Bálint M. (1990): Az orvos, a betege és a betegség, Animula, Budapest,
[6] Salvage J. (1990): The theory and practice of the ‘new nursing’, Nursing Times, 86(4). pp. 42-45.
[7] Lazányi K., et al. (2011): Elkötelezett orvosok, érzelmi kapcsolódás a jobb orvos-beteg kapcsolatért, Lege Artis Medicinae közlés alatt
[8] Matthews D. A., Suchman A. L., Branch W. T.(1993): Making “connexions”: enhancing the therapeutic potential of patient-clinician relationships, Annals of Internal Medicine, 118. pp. 973-977.
[9] Di Blasi Z. D., et al. (2001): Influence of context effects on health outcomes: a systematic review, Lancet, 357. pp. 757-762.
[10] Csabai M., Barta K. (2000): Az orvosi identitás alakulása: orvostanhallgatók nézete az orvosi pályáról, az orvosszerepről, Lege Artis Medicinae, 10(7-8). pp. 638-644.
[11] Lazányi K., Molnár P., Szluha K. (2007): Az érzelmi munkavégzés fogalmának bevezetése az onkológiába, Orvosi Hetilap. 148(22). pp. 1017-1021.
[12] Szluha K., Lazányi K., Molnár P. (2007): Az érzelmi munka szerepe az onkológiában, Magyar Onkológia, 51(1). pp. 47-51.
[13] Szluha K. et al. (2008): Az onkológiai szakdolgozók érzelmi munkájának vizsgálata a pályaválasztási motivációk tükrében, Magyar Onkológia, 52(1). pp. 65-69.
[14] Halpern J. (2001): From Detached Concern to Empathy: Humanizing Medical Practice, New York, NY: Oxford University Press.
[15] Zammuner V. L., Lotto L., Galli C. (2003): Regulation of emotions in the helping professions: Nature, antecedents and consequences, Australian e-Journal for the Advancement of Mental Health (AeJAMH), 2(1). pp. 1-13.
[16] Lauterbach S., Becker H. (1996): Caring for self: Becoming a self-reflective nurse, Holistic Nursing Practice, 10(29). pp. 57-68.
[17] Molnár L., Mezey M. (1991): Az orvosok megbetegedéséről és halandóságáról. I.-III, Lege Artis Medicinae, 1(8). pp. 524-528., (10). pp. 640-644, (11). pp. 966-970.
[18] Theorell T. (1991): On Cardiovascular Health in Women: Results from Epidemiological and Psychological Studies in Sweden. pp. 187-204. In: Frankenheuser M., Lundberg U., Chesney M. (Eds): Women, Work and Health. New York, Plenum Press.
[19] Tyssen R., et al. (2001): Suicidal ideation among medical students and young physicians: a ationwide and prospective study of prevalence and predictors, Journal of Affective Disorders, 64. pp. 69-79.
[20] Pikó B., Piczil M. (2000): És rajtunk ki segít? Kvalitatív egészségszociológiai elemzés a nővéri hivatásról, Esély, 11(1). pp. 110-120.
[21] Lambert V. A., Lambert C. E., Ito M. (2004): Workplace stressors, ways of coping and demographic characteristics as predictors of physical and mental health of Japanese hospital nurses, International Journal of Nursing Studies, 41. pp. 85-96.
[22] Agüir E., Burillo T. (2004): Psychological well-being among hospital personnel: The role of family demands and psychosocial work environment, International Archives of Occupational and Environmental Health, 77. pp. 401-408.
[23] Kovácsné Tóth Á., Feith H. J., Balázs P. (2004): A diplomás ápoló hallgatók pályaválasztási motivációja és pályaelhagyása, Nővér. 17(6). pp. 9-13.
[24] Pikó B., Piczil M. (2006): A pszichoszociális munkakörnyezeti jellemzők összefüggése az elégedettséggel nővérek körében, Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 7(4). pp. 301-310.
[25] Győrffy Zs., Ádám Sz. (2004): Az egészségi állapot, a munkastressz és a kiégés alakulása az orvosi hivatásban, Szociológiai Szemle, 14. pp. 107-127.
[26] Ramirez A. J., et al. (1996): Mental health of hospital consultants: the effects of stress and satisfaction at work, Lancet, 53(16). pp. 724-728.
[27] Maslach C. (1982): Burnout: The cost of caring. Englewood Cliffs, NJ: Prentice-Hall.
[28] Maslach C., Jackson S. E. (1984): Patterns of burnout among a national sample of public contact workers, Journal of Health and Human Resources Administration, 7. pp. 189-212.
[29] Fekete S. (1991): Segítő foglalkozások kockázatai – Helfer szindróma és a burnout jelenség, Psychiatria Hungarica, 1(1) pp. 17-29.
[30] Whippen D.A., Canellos G.P. (1991): Burnout Syndrome in the Practice of Oncology: Results of Random Survey of 1,000 Oncologist, Journal of Clinical Oncology, 9. pp. 1916-1921.
[31] Ádám, Sz. et al. (2009): Gyakori a magas fokú kiégés a háziorvosok és háziorvosi rezidensek körében, Orvosi Hetilap. 150 (7), pp. 317-323.
[32] Hoel H., Sparks K., Cooper C.L. (2001): The Cost of Violence/Stress at Work and the Benefits of a Violence/Stress Free Working Environment. Repert Commissioned by International Labour Organisation (ILO) www.ilo.org./public/english/protection/safework6whpwb/econo/costs.pdf