Az interferon béta 1-b terápia költséghatékonyságának vizsgálata a szklerózis multiplex korai stádiumában

Absztrakt:

Háttér: A szklerózis multiplex a központi idegrendszer fehérállományának krónikus gyulladásos betegsége, melynek következtében károsodnak az idegsejtek és az idegsejteket körülvevő burok, az úgynevezett myelin. A betegség progressziójában kulcsfontosságú tényező az ún. axonkárosodás. Az interferon béta-1b (IFNB-1b) egy klinikai vizsgálat tanúsága szerint képes a progressziót lassítani, s célzott terápiaként érdemes minél korábbi stádiumban a kezelést elkezdeni. Elemzésünkben a korai terápia hatásosságának bemutatása mellett, vizsgáljuk ennek a beavatkozásnak a költséghatékonyságát is. Módszertan: Mivel ma még a korai stádiumú kezelésre rutinszerűen alkalmazott eljárás nem áll rendelkezésre, ezért a korai IFNB-1b kezelést a késői IFNB-1b kezeléssel hasonlítottuk össze, bizonyítandó, hogy a minél korábban bevezetett terápia nemcsak a betegség kilátásait javítja, de költséghatékony beavatkozás is. A vizsgált kemény végpontok az 5 év alatt EDSS (kiterjesztetett rokkantsági skála) progrediáló betegek aránya volt. Mivel a korai és késleltetett terápia hatásosságbeli eredményei különbözőek, ezért elemzési módszernek költséghatékonysági analízist választottunk. A költségek közül a gyógyszer költségét vettük figyelembe, amelyet egységesen 5%-os rátával diszkontáltuk. Eredmények: A klinikai vizsgálat alapján a korai terápiával 40%-os relatív progresszió-csökkenést lehet elérni az EDSS kritériumait tekintve. A korai és késleltetett terápia költségei 11 666 910 Ft és 6 656 241 Ft. Az inkrementális költséghatékonysági ráta értéke, az ICER 125 267 Ft/százaléknak bizonyult. Ez azt jelenti, hogy ahhoz, hogy egy százalékkal csökkentsük az EDSS progreszszió valószínűségét 125 267 Ft-ot kell fizetnünk egy beteg esetében. Következtetés: A korai kezelés a késleltetett terápiával való összehasonlításban nemcsak hatásos, de költséghatékony alternatíva is.

Abstract:

Background: Multiple sclerosis is a chronic, progressive disease that attack the central nervous system, causing inflammation, nervous cells damage and demyelination. It has become more evident that the axonal damage is the key morphological factor in the progression of the disease. A clinical study has been showing that treatment with interferon beta 1b initiated early after the first event is able to delay the progression. In our study we investigate the efficacy of the early treatment and the cost effectiveness of this therapy. Methods: For lack of routine therapy of early stage treatment we compared the early and delayed interferon beta 1b treatment showing that early treatment not only has an positive effect on disease outcome, but also a cost effective intervention. The investigated hard endpoint in 5 years was proportion of patients who showed progression in expanded disability status scale (EDSS). Therefore the outcomes of early interferon beta 1b treatment and delayed therapy have difference in a cost effectiveness analysis was choosen. Just the drug aquisition cost from direct costs was taken into consideration because the only one difference in the two regimens is the treatment initiation. Drug costs was discounted by 5%. Results: Based upon the results of this clinical trial early treatment reduced the relative risk for progression of EDSS by 40% compared with delayed treatment. The discounted costs of early and delayed treatment in 5 years were 11 666 910 HUF and 6 656 241 HUF, respectively. The incremental cost effectiveness ratio (ICER) was 125 267 HUF/per cent, thus for reducing the probability of EDSS progression by 1% we have to pay 125 267 HUF per patient.
Conclusion: Early interferon beta 1b treatment compared with delayed therapy is not only an efficacious but also a cost-effective alternative.