Konvergencia program, államháztartás és a társadalmi ellátórendszerek lehetséges reformjai

Absztrakt:

Áttekintjük, hogy milyen okok és előzmények miatt alakult ki Magyarországon az a paradox állapot, amely egyfelől reform-kényszerrel és másfelől a társadalmi reformok igen népszerűtlenné válásával jellemezhető (lásd a népszavazás kimenetelét), és hogy valóban igaz-e az állítás, miszerint a magyar társadalom jelenleg nem áll készen a nagy szociális rendszereket érintő változások befogadására. A következtetés inkább az, hogy a magyar társadalom közvélemény-formáló körei – amelyek az Európai Unió normáit és elvárásait elfogadják, és a többi új EU-tagország gyors fejlődésével szembesülnek – tudatában vannak a szerkezeti reformok szükségességének, sőt a társadalom zöme is képes gyorsan alkalmazkodni, védekezni, ám a tartós és hasznos reformokhoz alapos szakmai vitának és társadalmi egyeztetésnek kell megelőznie a döntéseket. Más szóval: elkerülendő mind a „reform-diktatúra”, mind pedig a „rajtaütésszerű reformálás”.

Abstract:

Is it thus true that major segments of the society are just not ready to adjust to changes in societal systems such as health, education or local administration? The conclusion will be rather different. The political elite and the agenda setting circles are well aware of the expectations and norms of the EU, and it is hard not to notice the signs of dynamic development in all other new member states. As for the Hungarian society, people seem to be rather good at adjusting to fast changing regulations; the public dislikes the notion of reform but people have learnt to protect themselves from, and thus adjust to, shocks. Yet, the government must conduct thorough professional debates and social dialogues before any further major changes if meaningful reforms are to be introduced and truly implemented: both “reform dictatorship” and “reform by ambush” should at last be avoided.